Kiindulópontként azt a tételt kell elfogadnunk és követnünk, hogy egy oktatási formában megszerzett bizonyítvány nem adhat egész életre szóló útlevelet. Szakítani kell azzal a korábbi felfogással is, hogy az oktatási intézmény intellektuális „daráló”, s mindenkinek mindenhol ugyanazt kell, hogy nyújtsa. A korszerűen tervezett oktatás folyamatosan kell, hogy építsen az új szükségletekre, és a hagyományos ismeretkörök mellett új szükségleteket kell szolgálnia. Ma az tekinthető modern képzésformának, ami felvállalja a számítástechnikai ismeretek tanítását, az alapvető közgazdasági, menedzseri ismeretek elsajátíttatását, bevezeti a tanulókat a természeti-környezeti ismeretek kultúrájába, és megismerteti az érdeklődőket az alapvető technikai ismeretekkel, például a gépjármű kezelésének és vezetésének alapvető követelményeivel. Ezek korunkban a mindennapos tevékenységek részeivé válnak.
Az iskolának egyre inkább olyan anyagot kell tanítania – a hagyományos értékek mellett –, ami holnap alkalmazható és „eladható ismeret”. Mindezt úgy kell tennie, hogy utat nyisson a továbbképzéshez, felkínálja a „második esélyt”, a továbblépés lehetőségét is. Egyre inkább teret hódító modul az intézmény, amely a középfokú műveltség mellett a főiskolai képzés egyes feladatait is vállalja. Mindezeknek az új igényeknek megfelelő oktatás eredményesen szolgálhatja az esélyegyenlőség megvalósulását a felnőttkorban. Az iskola új szerepe abban is megnyilvánul, hogy az eredményes oktatás érdekében új kapcsolatokat épít ki a munkahelyekkel, a foglalkoztatási közeggel, s ennek eredményeképpen a munkahely egyre inkább kiemelt oktatási helyszínné válik. Az új feladatok felvállalásának teljesítését, eredményességét kellően szolgálhatja a motiváció új értelmezése, a tanuló hatékonyabban és eredményesebben tanul, ha annak értelmét és hasznát látja. Megítélésünk szerint a budakalászi iskolai modell a felvállalt pedagógiai küldetésben érvényesíti ezeket a követelményeket, s megfelel az egyre jobban terjedő európai modellnek.
Kiindulópontként azt a tételt kell elfogadnunk és követnünk, hogy egy oktatási formában megszerzett bizonyítvány nem adhat egész életre szóló útlevelet. Szakítani kell azzal a korábbi felfogással is, hogy az oktatási intézmény intellektuális „daráló”, s mindenkinek mindenhol ugyanazt kell, hogy nyújtsa. A korszerűen tervezett oktatás folyamatosan kell, hogy építsen az új szükségletekre, és a hagyományos ismeretkörök mellett új szükségleteket kell szolgálnia. Ma az tekinthető modern képzésformának, ami felvállalja a számítástechnikai ismeretek tanítását, az alapvető közgazdasági, menedzseri ismeretek elsajátíttatását, bevezeti a tanulókat a természeti-környezeti ismeretek kultúrájába, és megismerteti az érdeklődőket az alapvető technikai ismeretekkel, például a gépjármű kezelésének és vezetésének alapvető követelményeivel. Ezek korunkban a mindennapos tevékenységek részeivé válnak.
Az iskolának egyre inkább olyan anyagot kell tanítania – a hagyományos értékek mellett –, ami holnap alkalmazható és „eladható ismeret”. Mindezt úgy kell tennie, hogy utat nyisson a továbbképzéshez, felkínálja a „második esélyt”, a továbblépés lehetőségét is. Egyre inkább teret hódító modul az intézmény, amely a középfokú műveltség mellett a főiskolai képzés egyes feladatait is vállalja. Mindezeknek az új igényeknek megfelelő oktatás eredményesen szolgálhatja az esélyegyenlőség megvalósulását a felnőttkorban. Az iskola új szerepe abban is megnyilvánul, hogy az eredményes oktatás érdekében új kapcsolatokat épít ki a munkahelyekkel, a foglalkoztatási közeggel, s ennek eredményeképpen a munkahely egyre inkább kiemelt oktatási helyszínné válik. Az új feladatok felvállalásának teljesítését, eredményességét kellően szolgálhatja a motiváció új értelmezése, a tanuló hatékonyabban és eredményesebben tanul, ha annak értelmét és hasznát látja. Megítélésünk szerint a budakalászi iskolai modell a felvállalt pedagógiai küldetésben érvényesíti ezeket a követelményeket, s megfelel az egyre jobban terjedő európai modellnek.