Új pedagógiai megközelítések és értelmezések az európai oktatás gyakorlatában

Az európai fejlődés folyamatában az oktatás az utóbbi években fokozatosan felértékelődött, s jelentősége változatlanul növekszik. Vezető tudósok egy új minősítést alkottak: az oktatást rejtett kincsnek nevezik, amelyet felszínre kell hozni, és kamatoztatni kell. Új értelmezési keretben jelenik meg az egész életen át tartó tanulás igénye és lehetősége, amelyet a gyorsan változó gazdasági viszonyok követelnek meg. A hagyományos oktatási szervezetek és formák fokozatosan oldódnak, a szabad munkavállalás szükségleteit szolgáló nyitottság egyre jobban gyakorlattá válik. A piac, a kívülről támasztott szükséglet új szabályozó erőként lépett be az oktatási rendszerbe. Az új típusú értékrendszer fontos eleme az „eladható tudás”.

A tudás megtérülő beruházásnak minősül, amelyért érdemes szellemi és anyagi áldozatot hozni. Új pedagógiai felfogás, hogy mindenki számára biztosítani kell az iskolarendszeren belül vagy kívül egy „második esélyt” az érvényesüléshez. A kialakuló új viszonyokat Európa-szerte kognitív tárgynak tekintik, ahol a szellemi tevékenység felértékelődik, az érvényesül jobban, aki többet tud, és azt tudja, ami az életszakaszban és társadalmi szituációban anyagiakra váltható. Oldódik a diplomák, bizonyítványok értelmezésére vonatkozó merev szabály is. Nem önmagában a diploma és bizonyítvány, hanem a megszerzett tudás értéke minősíti a hallgatót, tanulót. A diplomát, bizonyítványt tehát a piaci viszonyok mérik. Ezek a modern, információs társadalomban törvényszerű és szükségszerű jelenségek, s az egyén és társadalom kapcsolatában megkerülhetetlen folyamatok. Az európai fejlődés folyamatában az oktatás az utóbbi években fokozatosan felértékelődött, s jelentősége változatlanul növekszik.