Egy diák tollából....

A Balassi Bálint Gimnázium Pásztói Tagintézményében  végzett Lánczi Imréné Saci ,mindvégig dicséretes eredménnyel.

"Mindig volt az iskolai miliőben ami arra késztetett, 

hogy tollat ragadjak, és végig kísért a három év alatt."

Tőle kaptuk az alábbi, általa írt verseket, melyeket ezúton is köszönünk szépen. 

 

Esti iskola

 

Tudásra éhesen, nagy bátran indulván,

elszántan, lelkesen a tanulás útján,

ismeretlenül még, időst és fiatalt,
egy közös cél felé visz, a közös akarat.

Napról napra jobban megismerjük egymást,
könnyedebbé válik köztünk a társalgás.
Kinek- kinek könnyebb a matek, a fizika,
de aki nem érti, nincs magára hagyva.

Évi a matekot annyira jól tudja,
az osztály egy részét korrepetálgatja.
Nehezen értjük meg elsőre szavait,
pedig egyszerű nyelv, ki hogy értelmezi.

Kedves, türelmes ő mindenkivel szemben,
oly ember nincs, kire haraggal tekintne,
áldott természete, türelme oly sok van,
nem sajnálja, kinek- kinek szükség szerint juttat.

Segítő szándékát nem vitatja senki sem,
tudjuk nem fog hiányozni közülünk sohasem.
Elképzelhetetlen, hogy velünk ne legyen,
az ajtót kémleljük, ha késve érkezen.

Jó kedv és vidámság tölti be a termet,
közöttünk mindenki tanulásra termett.
Három esztendő nagyon hosszú idő,
bízunk, mindenki lesz majd Érettségiző.

 

2015.május.

 

 

 

Tudásszomj a Balassiban

 

Nehéz léptekkel, fáradtan ballagok,

gondolataimban oly mélyen kavarog

régen elfeledett kicsi diákkorom,
több évtizede elhagyám az iskolapadot.

Tudásszomj mint pillangó, kísér álmaimban,
oly messzinek tűnik, nem érem el tán’ soha.
Könyvek lapjai közt keresve kutatva,
kicsi képzésekkel az utat mutatva.

Idő múlásával hajam őszbe fordult,
„soha se nincs késő”- egy hang belül kondul.
Bár telnek az évek, szaladnak a napok,
közel a hatvanhoz még én is tanulhatok.

Bíztatást is kapok, segítséget sokat,
csak bátran előre-„ Jobb későn mint soha”.
A tanulás kortalan, mindenkinek adott,
nosza keressük meg a gimnáziumot.

Vala közel, s elérhető az esti tagozat,
Fiatalt és időset is vár az iskolapad.
A Balassi Gimnázium Tagintézmény Pásztón,
kedvesen invitál, hirdetésekkel szól.

Bátraké a szerencse, azt tartja a mondás,
jó csapat jött össze, a létszám is csodás.
Ismerkedés után szembesültem vele,
Sok fiatal mellett vagyok, az egyik legöregebb.

Ketten Klárival hatvanon innen, s túl,
büszkén ülünk a padban, egyre fiatalodunk.
Tanáraink szavát isszuk, óráról órára,
majd szorgosan készülünk a dolgozatírásra.

Nem könnyű a tanulás, de az akarat erős,
az osztály összetart, mindenki rámenős.
Osztályfőnökünknek sokat köszönhetünk,
bármi gondunk akad, mindig segít nekünk.

Szép korúnak lenni nem tudja azt senki,
csakis ha megérjük, és át tudjuk érezni.
Értéke mindennek százszorosra bővül,
a tanulás által a világ is megszépül.

„A tudás hatalom”- nem kell hangoztatni,
felhők között tudom magamat érezni.
Tudásunkban bízva, előre haladva,
óriásra növünk majd bizonyítványt kapva.

A „Balassi” pásztói tagozatában,
örömmel jövünk mindig az osztályba.
Itt diáknak lenni számomra boldogság,
napról – napra tervezgetjük, hogyan legyen tovább.

 

Lánczi Imréné
Csécse 2015. október 15.

 

 

A tanulás, mint a szerelem…

 

Becsengettek. Mintha ma lett volna, bizony három éve már.
Mikor belépek az iskola ajtaján, még minden csupa talány.
Elszorult szívvel, várakozással, izgalommal telve,
vártam egész nyáron át, vajon teljesül a tervem?

Rég feledésbe merült a matek, a fizika,
mint minden mást, ezt a régit is tanulhatom újra.
De midőn csillag az égen minden éjjel felragyog,
napról napra tervet szövök, s bizton megvalósítom.

Nekifutottam e nagy kihívásnak, magamat nógattam,
az alagút sötét és átláthatatlan, de végén ott a fény sugara.
"Wie geht s' Sári?" azt kérdezi németül a tanárnő.
Nézek rá még értetlenül, de bátorító mosolyt küld.

Minden óra tartogat még meglepetést számomra,
most jön csak a neheze, a biosz, földrajz, kémia,
magyar nyelv és irodalom, - úgy gondoltam ezt tudom -
de tanárnő rámutatott - semmi, az még könnyű volt.

Hogy tanulásra adom fejem, álmomban sem gondoltam,
hát még azt, hogy ilyen későn, hatvan éves koromban.
Tudjuk, a tanulás, mint a szerelem, kortalan!
A "Balassi" ajtaja bárki előtt nyitva van!

 

Csécse, 2016. október 17.

 

 

Pedagógusnapra – Tanáraimnak szeretettel

 

Fátyolos szemmel írom e sorokat

ködfátyol mögött mosolyra hangolva
keresem a szavakat.

Vissza tekintek az elmúlt időkre,
mikor oly távolinak tűnt még a vége.

Itt állok most már a célegyenesben,
kedves tanáraimnak, végtelen türelme
segített el ide.
Nincsen rá szó és nincs méltó gondolat,
mellyel megköszönjem lelkes munkájukat.

Szeretettel gondolok a vidám órákra,
szigorú, de kedves tanáraimnak 
biztató szavára.
Kívánok a jövőben sok szorgos diákot,
Erőt, egészséget, ezen a szép napon.

 

Lánczi Saci

2017. 06. 04.

 

 

Búcsúzunk

 

Hurrá itt a nyár! Kiáltja sok kis diák az iskola kapuját 
becsukva maga után.
S valóban, itt a nyár! Tűz a napsugár, vár a strand, a tópart, 
és sok -sok kirándulás.

 

Mintha csak ma volna az első várakozással teli nap,
ültünk az osztályban, egymást méricskélve,
vajon ki merre tart?
Barátságok alakultak, tervet szőttünk egyre csak,
észre sem vettük, hogy az idő milyen gyorsan elrohant.

 

Nagynak bizonyult a fa, amelybe fejszénket vágtuk,
de szorgalmunk és kitartásunk, erősebb volt nálunk.
Már az első perctől e vizsgára készültünk,
magunkat e miatt nagyon sokszor stresszeltük.

 

Teljesült már a vágyunk és „érettek” lettünk,
mint a madár, elrepült a három év felettünk.
Bezárul most már az iskola kapuja,
itt állunk, búcsúzunk immár meghatottan.

 

Kedves tanáraink! Köszönöm most Önöknek
a színvonalas órákat, s a sok- sok türelmet.
Köszönöm a szép szót, a tudást mit kaptunk,
a segítségeket, ha néha elakadtunk.

 

Köszönöm, hogy bíztak bennünk, és bátorítottak,
Kedves szavaikkal mindig erőt adtak,
köszönöm a szigort, a mosolyt, vidámságot,
kívánok a jövőben is sok szorgos diákot.

 

Csécse 2017.06.27.
(Érettségi vizsga)